Intőgyűjtemény

Volt az osztályunknak egy 2000 W PMPO "hifi"tornya, amin néha hallgattunk rádiót, a lemezjátszóján (vinyl!!!), annak is a műanyagtányérján magán megtanultunk scratchelni, egy kerámiatű bánta. Néha egy-egy kazettát is bevittünk. Nem nézték jó szemmel. hiszen ha a diákok maguktól csinálnak valamit, amitől jól érzik magukat, az már csak gyanús lehet.

És ebből adódott persze konfliktus is. Jobb napokon akár egy szüneten belül kétszer is benyitottak az ajtón, hogy vegyünk lejjebb a (mellesleg senkit nem zavaró) hangerőből, beszélgetni lehetett mellette - amire én készségesen, teátrálisan letekertem a végfok volume-ot, tanár nyugtázta, ajtó becsuk, kimegy, mialatt én még ugyanazzal a lendülettel, sorban feltolgatom az előfok EQ-kat minden sávon :D (akkor még azért nem volt brickwalling, meg kaziról nyomtuk, szal nem torzított, volt dinamikatartalék). Erre nem tudtak mit mondani, csak beírni a fentit. Pedig a hangerőt mindig lejjebb tekertem, a szemük előtt, ahogy kérték... Ez az egyik, másik meg, hogy az egész osztály hallgatta a rádiót - csak hogy, hogy nem, amikor balhé volt, a csicskák, a gyávák szépen kipárologtak a teremből, vagy például a művészettörténet könyvükbe mélyedtek (amiről tudvalevő, hogy soha, senki még csak ki se nyitná, véletlenül se...).

Egyik legemlékezetesebb csínyünk is ehhez a készülékhez kötődik - péntek, utolsó óra, nekünk még külön foglalkozás a suliban ötig, az osztályterem nyitva, hát miért ne raknánk ki teljes hangerőn az ablakba a hangfalakat, valami rádióra tekerve? Miért ne? Kiraktuk, termet bezártuk, kulcsot leadtuk, mindenki ment haza, hétvége, pihenés. 200 méterre a buszmegállóban is hallottam még a zenét, tudtam: ez nagyon jó poén lesz :) Mint kiderült, a környékbeliek késő estig keresték, honnan szól a zene, majd az éjszakai portás nyitotta ki a termet, és kapcsolta ki a hifit :D

De a "hifi" maradt, továbbra is hallgattuk a Coco Jumbot, meg az amúgy ma (is) országosan ismert zenészek által (álnéven) csinált Hupikék Törpikék slágerek I-II-III-t, na meg a Rajzfilmslágereket stb. Egy ideig ment még a móka, aztán jött a folytköv :)

"T. Szülők! X. a tanórára gyíkot hozott be az udvarról, ami a tanteremben "kiszabadult" a táskájából! Kérném elbeszélgetni a gyermekkel! [Ezzel ugyanis az órát zavarta]"
Szülői válasz: "Gyíkászati szakoktatásban részesült"

Ismét Bálint küldött be intőt, át is adom a szót neki:

Így van, a tanár öwnolva lett rendesen :) Köszönjük ezt is!

Tehát lehullott a lepel, Nicholas Flamel meztelen, és a saját csapdájába esett az intőgyűjtemény blog olvasói előtt - igazából nem voltam más, mint egy hiperaktív gyerek, aki órák után egyből az udvaron termett, ahol molesztálta a kisebbeket. Sőt, már odaúton a folyosón is elkezdtem. Igazából csakis ezért jártam a suliba.

De mint mindig, ez sem az, aminek látszik, úgyhogy hallgattassék meg a másik fél is, így 11+ év után. Akkor nem hallgattatott meg.

Futottam a folyosón, az ebédlőbe, ami ugyan tilos volt, legalábbis szóltak érte mindig, én viszont siettem. Kezemben a menedzserkalkulátorom, ami 1998-ban egy általános iskolás diák kötelező felszerelése kellett legyen, nyilvántartani a baromi sok contactot, meetinget, és ha valami fontos eszünkbe jut, memot írni. Persze ugye akkor még mobilja se volt senkinek, de még a szüleink telefonján is ritkán telefonáltunk. Na mindegy, egy ilyen volt a kezemben, biztos épp egy fontos schedule csipogott, és rohannom kellett - ilyesmi, mondjuk:

10:00 AM - GESZTENYET SZEDUNK A BELSO UDVARON

Aztán egyszer csak borul minden, én repülök, elvágódok, csúszok másfél métert, közben a drága kütyü apró darabokra törik a padlón, én meg nézek: wtf happened? Hátranézek, és egy sunyiképű, eggyel alám járó gyerek még épp nézi műve eredményét - ő gáncsolt ki, teljesen szándékosan -, aztán bemegy a terembe. Ezt nem hagyjuk, utánamegyek, de ott az osztályfőnöke, aki rögtön begyújti az ellenőrzömet, amit a következő beírással kapok vissza:

"Tisztelt Szülők! Nicholas Flamel óra alatt rendszerint mással foglalkozik, a kisebbeket az udvaron és folyosón gyakran molesztálja."

• Nem molesztáltam kisebbeket az udvaron. Igazából még csak nem is nagyon beszélgettem velük, nem ismertem őket különösebben. Ilyen panasz, megkeresés, stb. nem érkezett hozzám, hogy bárki szerint molesztálnám a kisebbeket az udvaron - mint ahogy nem is történt, visszakanyarodva a bekezdés elejére.
• A folyosón se molesztáltam kisebbeket. Szintén, ezt se jelezte, panaszolta senki, és nem történt ilyen. Nekem mutogattak bicskát nyolcadikosok, úgy hogy a falnak szorítottak, akkor a tanári kar nem állt ki mellettem, egyetlen kivétellel (ő volt az illető, egy nagybetűs Tanár, vagy akár Pedagógus. A legnemesebb értelemben.)
• Viszont a folyosón engem akkor és ott elgáncsoltak, ok nélkül (az illetőt addig legfeljebb látásból ismertem), és ha nem a menedzserkalkulátor törik szét a kezemben, akkor pár fogamat hagyom ott. Nagyjából egy tucat ember nézte végig az esetet.
• Óra alatt pedig csakis azzal foglalkoztam, ami érdekelt. Ha nem az óra volt az, akkor más - se a tanárt, se társaimat nem zavartam, olvasgattam, leckét írtam, rajzoltam, mikor mi. Jogom van hozzá, remélem nem a Clockwork Orange híres jelenete az, amit a tanárok elvárnának tőlünk tanítás alatt.

Az engem elgáncsoló hülyegyerek tudomásom szerint semmilyen beírást nem kapott, azon meg azért gondolkozzunk el, ha egy felnőtt emberről valaki ilyet állít, mint ez a beírás, akkor ha a molesztálást nem tudja bizonyítani, bizony rágalmazás, vagy becsületsértés bűncselekményéért kell feleljen, ha a sértett nem hagyja annyiban.

Egy 11 éves gyereket úgylátszik, minden további nélkül rágalmazhat a tanárja. A becsületébe is tiporhat. A gyereket senki nem védi, hallgatja meg, ő pedig nem tudja, és nem is fogja magát. Ez a magyar oktatás.