Tehát lehullott a lepel, Nicholas Flamel meztelen, és a saját csapdájába esett az intőgyűjtemény blog olvasói előtt - igazából nem voltam más, mint egy hiperaktív gyerek, aki órák után egyből az udvaron termett, ahol molesztálta a kisebbeket. Sőt, már odaúton a folyosón is elkezdtem. Igazából csakis ezért jártam a suliba.

De mint mindig, ez sem az, aminek látszik, úgyhogy hallgattassék meg a másik fél is, így 11+ év után. Akkor nem hallgattatott meg.

Futottam a folyosón, az ebédlőbe, ami ugyan tilos volt, legalábbis szóltak érte mindig, én viszont siettem. Kezemben a menedzserkalkulátorom, ami 1998-ban egy általános iskolás diák kötelező felszerelése kellett legyen, nyilvántartani a baromi sok contactot, meetinget, és ha valami fontos eszünkbe jut, memot írni. Persze ugye akkor még mobilja se volt senkinek, de még a szüleink telefonján is ritkán telefonáltunk. Na mindegy, egy ilyen volt a kezemben, biztos épp egy fontos schedule csipogott, és rohannom kellett - ilyesmi, mondjuk:

10:00 AM - GESZTENYET SZEDUNK A BELSO UDVARON

Aztán egyszer csak borul minden, én repülök, elvágódok, csúszok másfél métert, közben a drága kütyü apró darabokra törik a padlón, én meg nézek: wtf happened? Hátranézek, és egy sunyiképű, eggyel alám járó gyerek még épp nézi műve eredményét - ő gáncsolt ki, teljesen szándékosan -, aztán bemegy a terembe. Ezt nem hagyjuk, utánamegyek, de ott az osztályfőnöke, aki rögtön begyújti az ellenőrzömet, amit a következő beírással kapok vissza:

"Tisztelt Szülők! Nicholas Flamel óra alatt rendszerint mással foglalkozik, a kisebbeket az udvaron és folyosón gyakran molesztálja."

• Nem molesztáltam kisebbeket az udvaron. Igazából még csak nem is nagyon beszélgettem velük, nem ismertem őket különösebben. Ilyen panasz, megkeresés, stb. nem érkezett hozzám, hogy bárki szerint molesztálnám a kisebbeket az udvaron - mint ahogy nem is történt, visszakanyarodva a bekezdés elejére.
• A folyosón se molesztáltam kisebbeket. Szintén, ezt se jelezte, panaszolta senki, és nem történt ilyen. Nekem mutogattak bicskát nyolcadikosok, úgy hogy a falnak szorítottak, akkor a tanári kar nem állt ki mellettem, egyetlen kivétellel (ő volt az illető, egy nagybetűs Tanár, vagy akár Pedagógus. A legnemesebb értelemben.)
• Viszont a folyosón engem akkor és ott elgáncsoltak, ok nélkül (az illetőt addig legfeljebb látásból ismertem), és ha nem a menedzserkalkulátor törik szét a kezemben, akkor pár fogamat hagyom ott. Nagyjából egy tucat ember nézte végig az esetet.
• Óra alatt pedig csakis azzal foglalkoztam, ami érdekelt. Ha nem az óra volt az, akkor más - se a tanárt, se társaimat nem zavartam, olvasgattam, leckét írtam, rajzoltam, mikor mi. Jogom van hozzá, remélem nem a Clockwork Orange híres jelenete az, amit a tanárok elvárnának tőlünk tanítás alatt.

Az engem elgáncsoló hülyegyerek tudomásom szerint semmilyen beírást nem kapott, azon meg azért gondolkozzunk el, ha egy felnőtt emberről valaki ilyet állít, mint ez a beírás, akkor ha a molesztálást nem tudja bizonyítani, bizony rágalmazás, vagy becsületsértés bűncselekményéért kell feleljen, ha a sértett nem hagyja annyiban.

Egy 11 éves gyereket úgylátszik, minden további nélkül rágalmazhat a tanárja. A becsületébe is tiporhat. A gyereket senki nem védi, hallgatja meg, ő pedig nem tudja, és nem is fogja magát. Ez a magyar oktatás.