"Nicholas Flamel az olvasás órát hajók kivágásával tölti. Kérésemre ellenőrzőjét minősíthetetlen modorban hajította a tanári asztalra! Osztályfőnöki intőben részesítem."
Ezt az intőt attól a tanártól kaptam, aki nagyjából az egyetlen, akire tisztelettel, mint tanár, és ember emlékszem vissza azokból az időkből. Jól tanított, és tekintélye is volt: szeretett, és ismert is engem, de ettől még talán jobban is ügyelt arra, hogy ne szaladjon el a ló, és ne higgyem azt, hogy ezért mindent szabad. Magyarul: igazságos volt, velem szemben is, másokkal szemben is, és szakmailag, pedagógusilag is teljesen ott volt.
Az intőről pedig annyi, hogy tényszerűleg igaz, hajókat vágtam ki olvasás órán - FYI én már ovis koromban tképp autodidakta módon megtanultam olvasni, úgyhogy harmadikban már igazán nem izgatott a fél-diszleksziás osztálytársaim által nagynehezen felolvasott, rövidített Móra Ferenc mesékkel való foglalkozás. Ehelyett padtársammal kifejlesztettünk egy torpedóhoz hasonló stratégiai játékot, aminek a lényegére már nem emlékszem, de kockás négyzethálós lapon hetekig játszottuk, ceruzával, radírozva követve a fejlődést. Hajók, területek, országok voltak benne, és adott esetben tudtunk pénzt is küldeni egymásnak (a játék nem egymás ellen volt), úgyhogy határozottan érdekes és izgalmas volt. Na ehhez vittem én be egy ollót, hogy szebb hajókat vághassak ki, és ezzel buktam le.
A minősíthetetlen hajításra már nem emlékszem tisztán, de valami biztos volt benne, nem 3-4 méter távolságra kell gondolni, hanem inkább talán magára az asztalra ejtettem le némileg nem túl tekintélytisztelő "nesze, bazdmeg" módon. Ezt kaptam érte, teljesen jogosan...
Kommentek