A mai történet nem intővel, hanem egyessel végződött, ennek ellenére igen érdekes tanulságokkal szolgál mindenki számára. Általános iskola, nyolcadik osztály, erkölcstan óra (keresztény suli), éppen az eutanáziáról volt szó előző órán, az ominózus napon pedig feleltetés. A tanár felszólítja az egyik lányt (legyen mondjuk Réka az álneve, olyan úgyse volt az osztályunkban):
- Na Réka, mi a véleményed az eutanáziáról?
- Hát, szerintem teljesen rendben van, ha egy ember annyira beteg, hogy már csak a halált várja, miért tagadnánk meg tőle a segítséget? (Még folytatta egy szűk felelés erejéig a - nyolcadikoshoz mérten - kifejezetten jól felépített érvelést.)
Erre a tanár vörösödő fejjel:
- Nem a véleményedre voltam kíváncsi, hanem arra, hogy mit tanultunk! Van még valami hozzáfűznivalód?
- Nincs.
- Akkor ülj le, egyes.
Most attól függetlenül, hogy ki mit gondol az eutanáziáról, szerintem ez a párbeszéd kiválóan illusztrálja, hogy milyen begyepesedett, tekintélyelvű, semmire sem jó zombiképzés folyik hazánkban a gondolkodásra és érvelésre tanítás helyett. Na jó, talán a "semmire se jó" kitétel nem állja meg a helyét: nekem átjött az erkölcsi tanítás, ebben az országban, ha véleményed van, és el is mered mondani, jól meg fogod szopni. Más kérdés, hogy leszarom.
Az utolsó 100 komment: