Az alábbi az olyan intők közé tartozik, amelyeknek inkább a története érdekes (megfigyelhető továbbá, hogy itt már az ofőnk beírástechnikája jóval fejlettebb volt, mint a két évvel korábbi böfögős vagy fingós sztorik esetében, nincs irodalmi stílus, meg jegyzőkönyvszerű részletesség):

"Tisztelt szülők! L'eau Fasse a szünetben veszélyeztette saját testi épségét. Osztályfőnöki figyelmeztetésben részesítem."

Az eset úgy esett (haha), hogy az ablakpárkányon lenyomtam egy adag fekvőtámaszt, és ezt meglátta az iskola egyik tanára. Hogy hogy kerültem oda, arra már nem emlékszem 100%-ig, de mintha fogadtunk volna, hogy ki merek mászni az egyik ablakon, és be a másikon, a fekvőtámasz meg már közben jött. Ez így csúnyán hangzik, de amúgy egyáltalán nem volt nehéz feladat, az ablakpárkány ugyanis legalább 80 cm széles, és a novemberi dátum ellenére szép napos idő volt, csúszásveszély nélkül. A beírás az ofő részéről - figyelembe véve az idióta előírásokat, amelyek a tanárokat teszik felelőssé a gyerekek saját hülyeségéből származó sérülésekért - teljesen jogos, ellenben a hozzá vezető törvényi hátteret - és annak a felnőtt világban megjelenő módozatait - szívből gyűlölöm a mai napig. Ez nem közéleti blog, ezért nem fogom kifejteni a szélsőségesen darwinista nézeteimet, maradjunk annyiban, hogy szerintem az emberiségnek nincs szüksége arra, hogy minden hülyét életben tartson, és egy egészséges társadalomban igenis feltételezhető egy iskoláskorú gyerekről, hogy fel tudja mérni a rá leselkedő veszélyeket. Én mindenesetre tudtam akkor is, hogy a legnagyobb baj, ami történhet, az a beírás :D