Intőgyűjtemény

"Tisztelt szülők! L'eau fasse a német órán golyókkal dobálózott, és ezt ismételt kérésemre se hagyta abba. Ezért szaktanári figyelmeztetésben részesítem."

Na ez is egy jó történet volt, szintén remekül illusztrálja a magyar oktatás hozzáállását a Gauss-görbe jobb szélén elhelyezkedő diákokhoz. Felállás a szokásos, órán csináljuk a feladatot, némelyeknek rendkívüli erőfeszítésbe kerül egy névelő egyeztetése (holott szerintem még máig ott van a tábla mellett az erre szolgáló táblázat), én meg unom az egészet, már huszadszor böngészem végig a mellettem található Bundesrepublik Deutschland térképet a hülyébbnél hülyébb ábrákkal az egyes tartományok sztereotíp jellegzetességeivel, közben meg valahogy megakadt a szemem egy ilyen szétesett nyaklánc bogyóinak a maradványain a földön. Látom szép átlátszó pirosak, előttem valamelyik osztálytársam épp szerencsétlenkedik egy KATI szórenddel, nagy loboncos haj, golyó indul, érkezik, osztálytárs idegesen hátrakap, káromkodik, tanár elveszi az ellenőrzőjét csúnya beszédért. Persze jött a bemószerolás, hogy valaki megdobta, a következő támadás után le is buktam, de még megúsztam szóbeli dorgálással. Ezután továbbfejlesztettem az eszközt, és valami rendkívül profi postásgumis dolgot alkottam, és azzal folytattam a terrort, osztálytársaim meg állandóan panaszkodtak, és végül akkor vették el az ellenőrzőmet, amikor már elfogyott a muníció, és valaki más kezdte használni helyettem, persze az illető megúszta :)

Bálint, olvasónk, - aki, mint a végén kiderül, ma már átfogó személyes tapasztalatokkal bír a tanár-diák viszonnyal kapcsolatban - küldte az alábbi, kitűnő beírást, és a sztorit mellé.

"(...)szóbeli osztályfőnöki figyelmeztetésben részesítem, mert két alkalommal is a közízlést sértő feliratokat viselt a pólóján. Ezzel az iskolai házirend ellen is vétett."

Kezdő punkként akkoriban vaskos sikerként könyveltem el az intőt - bár azt még most sem értem, hogy mitől szóbeli...
Az említett két alkalomból amúgy csak az egyik vállalható: a rendkívül divatos "FUCK RACISM" pólóm miatt akadtak ki. Amikor megkérdeztem, hogy egy szimpla "RACISM" feliratú pólóért is kapnék-e intőt, meglepő módon nemmel felelt a derék tanerő.
A másik közízlést sértő feliratot még 12 év távlatából sem merem vállalni - legyen elég annyi, hogy a házilag készítettem pólón azt ecseteltem, mit is csinálnék egy prostituálttal.

Amúgy végül tanár lett belőlem.


Köszönjük, a sztori epic. A történtek kezelése pedig - salynos - jól jellemzi a tanárok nagy részének kompetenciáját, illetve annak hiányát. Azt hiszem, a Valami amerika 2-ben Hujber "Fuck Police" kabátja kapcsán van egy hasonló poén - "Vigyázzon, a felirat egyik felét már lefordítottuk!".

És, egy mottó, a végére - ami az egész blogunk missziójára is érvényes lehet akár...

"The objector and the rebel who raises his voice against what he believes to be the injustice of the present and the wrongs of the past is the one who hunches the world along." (Clarence Darrow)

Свобода, kedves olvasónk osztotta meg velünk kommentben a következő sztorikat:

Ezt olvasva egy régi történet nekem is eszembe jutott, sajna dokumentumokkal már nem tudom alátámasztani.
90'-es évek, általános iskola. Akkoriban kerültek az első IBM-rendszerű számítógépek az intézménybe rendes monitorral, egérrel stb. Ilyenje még senkinek nem volt otthon, max pár ódi Commodore, úgyhogy igazi szenzáció volt. Nagy ritkán az intézmény páriái, vagyis mi gyerekek is hozzáférhettünk 45 perc erejéig. Egy ilyen alkalommal néhányan az osztályból elcsórták az egerekől a golyókat. Máig se értem mihez akartak velük kezdeni...
A lényeg, hogy néhány órán belül kiderült a dolog, s azt sem volt nehéz kitalálni, hogy mi voltunk. Azt persze nem tudták, hogy konkrétan ki, úgyhogy délutánra az egész osztályt bezárták a napközibe, hogy valljon a bűnös. Ennél kreatívabb információszerzési módszereik nem voltak, így aztán nem lett meg se a tettes, se a golyók, mi viszont hatig-hétig dekkoltunk az iskolában. Addigra a tanárok is elunták, s szépen mindenki mehetett haza. Az aggodalmaskodó szülők megnyugtatására és bűntudatunk fokozására pedig mindenkinek be kellett írni az ellenőrzőjébe egy olyasmi szöveget, hogy "a délutánt büntetésben töltöttem, mert elloptunk a ***** tanárbácsi (vagyis a számtech-tanár) golyóit" Aláírás, pecsét.
El lehet képzelni apám reakcióját egy ilyen beírásra... Mellérakhatjátok azt is, amikor hetedikben az évfolyamról kettedmagammal nem vettünk részt az iskolai társastánc-oktatáson, akkor a fizikatanár (!) beíratta anyámnak, hogy "nem állt szülői hivatása magaslatán", amikor ezt megengedte...
Ilyenkor bánom, hogy nincsenek meg a régi ellenőrzőim:-)

Hát igen, kár is veszni hagyni őket, ettől óva intünk mindenkit, nem lesz mit mutogatni az unokáknak. Év végén általában trükkösen megpróbálják begyűjteni "fű alatt" az okmányokat, de ne hagyjuk magunkat - június első hetében már mindenki szarik az egészre. Érintőlegesen érintettük a témát itt.

Köszönjük, mindkettő kimagasló! :)