Mai vendégünk KávéMókus.
Sziasztok!
Ha már intőgyűjtemény, akkor bevallom, gyakorlott szülőriogató voltam ( vagy tanár, ez nézőpont kérdése ).
Nekem is megvolt az oroszórák általános feelingje! Konkrétan 13 évig okítottak, akkoriban ez volt a divat… Komolyan utáltuk egymást a szakközepes orosztanárnőmmel. Végzős voltam, év elején kaján vigyorral kijelentette: ebben az évben megszabadulok tőled! Erre vigyorogva közöltem vele, nem gond, megjött a felmentősereg, a vezérbotot átadom a tesómnak! Először elsápadt, majd láthatóan idegessé vált és megkérdezte, szinte félve: én tanítom? Erre én: naná! Komolyan elkeseredett, szinte látszott, hogy most azonnal hazamegy. A későbbiekben kiderült, hogy öcsém méltó maradt nevünkhöz, neki már sikerült az sokszor, ami nekünk csak ritkán: tannéni sírva távozott óráról…
Az intő előtörténete: másik tanhétre készültem, amiben aznap nem volt orosz, így nem volt cuccom. Igaz, ha lett volna, akkor sem feltétlenül használtam volna. Beszélgettem a padtársammal kicsit, elviccelődtünk kicsit, mire tanerő kifakadt: KÉREM AZ ELLENŐRZŐDET! Mondtam, azt is otthon felejtettem. Nem nagyon nyugodott, odament a nyitott táskámhoz és ( tudom, én vagyok a looser ) szinte a tetején ott vigyorgott az ellenőrző! Elkapta a harci hév! Szinte kiabálva mondta: és most beírsz magadnak egy intőt! Én nyugodtan tollat ragadtam és vártam mit diktál, tudtam, mi fog következni. Az intő szövege a következő volt:
"A mai órára nem készültem, nem hoztam felszerelést, zavartam társaimat a munkában és letagadtam az ellenőrzőmet."
Komótosan beírtam, majd odaadtam, hogy láttamozza… Megtette!
Én pedig röhögve olvastam fel az osztálynak az intőt, amit a tannéni aláírt, megjegyezve, ejnye Gabi néni, de kis csintalan tetszik lenni, nahát-nahát! Volt röhögés alaposan! És persze volt röhögés otthon is, amikor T.Szülők elolvasták! Sajna már nincs meg az az ellenőrzőm, komolyan fájlalom is a dolgot, de mentségemül szolgáljék, hogy mindez még 1987-ben történt, azóta nagyon sokszor költöztem, valahol két költözés között elkallódhatott.
Bízom benne, megosztásra kerül kicsiny szösszenetem.
KávéMókus
Nem rossz :) Itt a blogon lassan már running gag az egyes szám első személyben beírt, vagy beíratott és aláírt szóbeli fegyelmezés. Nem igaz, hogy senkinek se tűnik fel, milyen vicces a végeredmény :) Köszönjük a sztorit!
Kommentek