Jóval később jöttem rá, hogy nekem a nagyfreki a véremben van, de ez más jelekben már egészen korán megmutatkozott: első walkie-talkiemat amint bevittem az iskolába "megmutatni a többieknek", azaz rajoskodni vele, egyből balhé lett. A cucc még természetesen teljesen játék volt, talán a férfi mosdóból sikerült vele kimorzézni a folyosóra, szóval kemény 2 métert átütött 27 MHz körül. Azonban, nem volt az én napom - az egyik bekapcsolva maradt a padomban, és megreccsent bibliaismeret órán. Ahol a tanár gyorstalpalót végzett óraadó egyből el is vette azokat, és azóta se kaptam vissza, na de nem baj, remélem legalább a gyerekei jól elvannak vele.

Történelem fakultáción, jó 8 évvel utána ismét hasonló: akkor már PMR sávon csapattam, és a gimi jó fekvésének köszönhetően szüneteken át hallgathattuk a darusokat, biztiőröket: "Engedd le a macskát! Jaó, jaó... Állj!", az a kibaszott telefon pedig ismétcsak bekapcsolva maradt, és a fakultáció csendjét - mert a tanár itt tudott fegyelmezni - egy jó nagy PMR hívójel törte meg, úgyhogy ismétcsak gazdagabb lett a tanári kar egy rádióval, de ezt legalább rendben visszakaptam, viszont értve a leckéből - többet nem vittem rádiókat az iskolába. Egyébként, ha már biztiőr, és PMR: a kétnevű, de egytulajdonosú elektronikai üzletlánc őrei ma is 2-es csatin 30-as CTCSS-sel követik a vásárlókat - egészen hátborzongató, tiszta 1984 feeling, akit érdekel, hallgasson bele.

Keresztény iskola lévén, egyébként a mobiltelefonokat rutinszerűen elszedték nálunk - nem, nem ha megcsörrent, nem ha óra alatt nyomkodtad, hanem ha MEGLÁTTÁK. Kikapcsolva se lehetett nálad napközben, és az érettségi banketten tudtuk meg egy tanártól, hogy ők abban bíztak, hogy az egész csak múló divathóbort, ők pedig ugye őrizték a konzervativizmus bástyáját. Hát, ez az, ami nem jött be :)