"Tisztelt Szülők! L'eau Fasse az egész órát játékkal, a többiek zavarásával töltötte, szaktanári figyelmeztetésben részesítem."
Az inaktivitásért mindenkitől elnézést kérünk (tudjuk, erre nem lehet), nekünk is sok a dolgunk. Szóval énekóra. Amennyire emlékszem az esetre, ez egy féligmeddig kollektív intő volt, az amúgy rendkívül szimpatikus, de fegyelmezésben igencsak gyengélkedő tanárnő utolsó kétségbeesett kísérlete, hogy rendet tegyen az osztályban. Az óráin uralkodó állapotokra talán a csatatér lett volna a legenyhébb kifejezés, a levegő állandóan telített volt mindenféle lövedékekkel: retkes zokni, tornacipő, papírrepülő és galacsin, ingyenkakaó, stb. Mindenesetre az adott napon asszem az vágta ki véglegesen a biztosítékot, hogy egy szép tavaszi délutánon, nyitott ablaknál kinek ne jutna eszébe a röppályát a szabad levegő - és az iskolaudvar - felé irányozni, repültek is a különböző cuccok, mintha kéne. Hátul ültem, ahol már nem volt ablak, ráadásul rossz szögben, úgyhogy én nem vehettem részt személyesen a dobálásban, viszont a tanárnő meghallotta, amint a kettővel előttem ülőnek azt az ötletet adom, hogy "Azt a felpuffadt kakaót!" :) A beírást asszem hárman vagy négyen kaptuk meg végül.
Kommentek