"Tisztelt szülők! L'eau fasse az órákon rendszeresen gusztustalankodik, és kulturálatlan viselkedését hőstettként éli meg, holott zavarja társait, az órát. Kérem figyelmeztessék a közösségi élet általános szabályaira, mert ennek hiányában nem méltó az iskolánkhoz."

Ezt a beírást eredetileg nem akartam elsütni ilyen hamar, de a minket címlapra juttató olvasószerkesztő úrnak/hölgynek adandó hálából hadd szóljon :) Szóval az eset úgy történt, hogy - keresztény suli lévén - volt Bibliaismeret óránk, amelynek az oktatója semmiféle általános iskolai tanítási tapasztalattal nem rendelkezett, ennek megfelelően a fegyelmezési repertoárja két művelet váltogatásából állt: az ordibálva lebaszásból, valamint az ellenőrző elkéréséből. Az ominózus órán is épp megtörtént az első lépés, az osztályban síri csend honolt, a tanár pedig elfordult, elkezdett írni valamit a táblára. Eközben a sors furcsa alakulása úgy hozta, hogy épp elérte a gáznyomás a kritikus szintet, a síri csöndre meg nem számítottam, és -valljuk be- egy geci hangosat fingtam. Az osztály persze kitört a röhögésben, és szórványosan hallani lehetett az elismerő "fúj bazmeg", illetve "ki volt ez az állat?" felkiáltásokat, én meg úgy gondoltam, nem szégyen az, zavaromat leplezve felálltam, és meghajoltam több irányba, leülés közben meg talán még meg is tapsoltam magam. A tanár közben visszafordult, és a meghajlást már látta, úgyhogy a két fegyelmezési módszerének együttes bevetése mellett döntött.

Az ellenőrző ezután az osztályfőnökhöz került, aki amúgy egy nagyon jó tanár, csak elkövette azt a hibát, hogy irodalmi szintre fejlesztette a beírás műfaját, mint azt majd később többször is meglátjátok. Mivel abban a tanévben már a teljes fokozati skálát végigjártam, de a tanulmányi eredményeim miatt nem akartak kirúgni,végül ez a kemény hangvételű, elkeseredett levél lett belőle. A saját toplistámon talán felfér a dobogóra, de lesz bizony még ennél erősebb is, stay tuned :)