Intőgyűjtemény

Sziasztok.

Láttam a facebookon, hogy alkotói válságban vagytok, úgyhogy gyorsan lekaptam mobillal az egyik régi intőmet. Sajnos nincs itthon sem egy fényképezőgép, sem egy szkenner, szóval rossz a minőség, de a lényeg látható.

Az intő szövege: "Tamás sorozatosan beszélget, zavarja a tanítást, a szabad idejében nagyon fegyelmezetlen."
Általános iskola második osztályában vagyunk, 1996-ban. Szerintem figyelemre méltó az a rész, hogy "szabad idejében nagyon fegyelmezetlen". Milyen legyen egy másodikos a szabad idejében? Fegyelmezett? Nem arra való a szünet, hogy negyed óráig szabaduljunk a fegyelmezés terhe alól?
Mondjuk az a rész is tetszik, hogy "sorozatosan beszélget". Egyébként közben figyeltem órán, csak maradtak még fölös energiáim közben.
A dologhoz hozzá tartozik, hogy imádtuk az alsós osztályfőnökünket, innen is üdvözlöm!

Üdvözlet ezennel átadva :) A sorozatosan beszélget, és a szabadidejében fegyelmezetlen meg visz mindent, nem sokat tudunk hozzátenni, és köszönjük!

Ünnepi poszt következik, ugyanis nemrég felvettek egy igen erős külföldi posztgraduális képzésre, s ezen jeles alkalomból mi mással hozakodhatnék elő, mint a későbbi tanulmányi előmenetelemmel legélesebb kontrasztban álló, mondhatni kedvenc beírásommal. Nézzük csak:

„Tisztelt Szülők! L’eau Fasse társainak trágár vicceket mesélt, majd a környezetét megbotránkoztatva többször hangosan és tüntetően böfögött. A fokozatosság elve alapján osztályfőnöki megrovásban részesítem.”

Ezt gondolom valahogy így értette az ofő (a kiváló illusztrációt köszönöm Sonkának, alatta a történet):

Úgy történt amúgy az eset, hogy a dupla technikaóra szünete volt épp a nagyszünet, mely alatt lementünk kajálni, fociztunk egy kicsit az udvaron, aztán visszatértünk a teremhez, mely ilyenkor már általában nyitva volt, de az ominózus napon éppen zárva találtuk, rángattuk kicsit az ajtót, aztán leültünk a folyosón a padokra. Elég eldugott egy épületrész volt ez, gondoltuk, nem zavarunk senkit, és jobb tevékenység híján böfögőversenyt rendeztünk, melyen sok kiemelkedő teljesítmény született, ki is hirdettük a győztest (nem én voltam, de azért a dobogóra felfértem). Ezt követően a társalgás elérkezett a mélypontjára, azaz a viccmeséléshez, elő is rukkoltam az akkori (és azóta örök) kedvencemmel:

A cigány és a kisfia elmennek horgászni, kifogják az aranyhalat, az aranyhal pedig megszólal: „ha visszadobtok, teljesítem három kívánságotokat”. Visszadobják az aranyhalat, az aranyhal megkérdezi, mit kívánnak.
Kisgyerek: cukorkát, cukorkát!
Apja (a gyereknek): lófaszt a seggedbe!
Kisgyerek: Aúú!

Ekkor, legnagyobb meglepetésünkre kattan a zár, nyílik az ajtó, és dühtől (meg  a tintorettótól) vörös fejjel kilép rajta a technikatanárnő, egyenesen hozzám, hogy most akkor megyünk az osztályfőnökhöz. Miközben vitt fel a tanáriba, még megkérdezte, hogy ki böfögött, mondtam – falazva a többieknek -, hogy csak én voltam, úgyhogy némi időrendi, és ténybeli pontatlansággal került bele az ellenőrzőmbe a fenti, szerintem országos szinten is nehezen überelhető beírás :D

Az alábbi intő Orangeman ellenőrzőjéből származik, a történetet meg személyesen mesélte el nekünk, úgyhogy az idézetes doboz kimarad :)

"KEDVES SZÜLŐK! ORANGEMAN RENDSZERESEN HINTÁZIK A SZÉKÉN, ÉS EZZEL KOMOLY VESZÉLYNEK TESZI KI MAGÁT. KÉREM PRÓBÁLJÁK EZT MEGÉR(T)ETNI VELE!"

A történet meg valahogy úgy szólt, hogy a hintázás, illetve a hintázás közbeni elesés már csak a végső indokot adta ahhoz, hogy a tanár elvegye az ellenőrzőt, ugyanis a tanerő ezt megelőzően vallási ellentétek miatt lett mérges Orangeman-re. A felállás úgy nézett ki, hogy Orangeman (ha valakinek a neve alapján nem esett volna le) protestáns, a tanár meg katolikus - és emellett gyenge órákat tartott -, úgyhogy az ominózus hintázást megelőzően történt némi diss-elés a katolikusok irányába, gondolom az óra anyagához nem egészen kapcsolódóan. A hitvitában aratott győzelmet így látatlanban Orangeman-nek ítélem, mégpedig a nyomtatott nagybetűk használata és az intelligencia közötti általános összefüggések alapján számítva :D